Még több hétköznap

A múlt hét viszonylag eseménytelenül telt, főként a hétköznapok. Az egyetlen izgalmat az jelentette, hogy késő délután arra lettünk figyelmesek, hogy valami riasztószerűség csörög lent, röviddel ezután pedig két szirénázó tűzoltóautó érkezik a ház elé. Épp a múlt héten elmélkedtünk azon, hogy mennyire veszélyes lenne egy tűzeset az épületben, ezért jobbnak láttam lemenni és megkérdezni a recepcióst, hogy mi a helyzet. Azt válaszolta, hogy jobb lenne, ha elhagynánk az épületet, hát így is tettünk, a lakók többségével együtt. A tűzoltók egy darabig tettek-vettek, aztán lekapcsolták a riasztót, összepakoltak és elmentek. Valószínűleg vakriasztás volt, talán valaki kenyeret pirított, majd nem tudta idejében lekapcsolni a füstjelzőjét. Gondolom fizethet... Felfelé jövet kiderült, hogy a tűzlépcsőket egyáltalán nem lehet veszélyhelyzeten kívül használni. A liftek előtt ugyanis nagy sor alakult ki, miután mindenki egyszerre akart feljutni a lakásába (1-16. emeletekre három lifttel lehet eljutni ezen az oldalon, ugyanezek visznek lefelé is a 8 emeletnyi mélygarázsba). Én nem akartam sorban állni, majd a liftben tömörülni, ezért inkább lépcsőn jöttem volna fel a 13-ra, de a portás közölte, hogy a lépcsőház ajtajai „be vannak riasztva”, ezért lépcsőn csak vészhelyzet esetén szabad közlekedni. Szóval még az elsőre is mindig lifttel járnak a népek, ami azért enyhén furcsa.
Hétvégére egy kis túrát terveztünk be, mert el szerettem volna menni a North Head-hez Manlyben, ahová egy környezetvédelmi területen keresztül vezet az út. Egyszer már megpróbálkoztunk ezzel, de egyikünk feladta részben a hőségre, részben arra hivatkozva, hogy nem számított nehéz terepre, ezért papucsban jött (a másikunk persze szólt előre, hogy hosszabb séta lesz...). A hőség most már alábbhagyott, de a borongós időt jósoló időjárásjelentés ellenére szépen kisütött a nap, így ideális kirándulóidő volt, így jól indult a séta felfelé.

Kicsit feljebb kimásztunk néhány szédülős helyre is a kilátásért.

Jól alakultak a dolgok, aztán épp mikor Hajni a fentieket fényképezte rólam a távolból, hallottam, hogy megijedt valamitől (értsd: sikoly...). Visszamentem hozzá, és kiderült, hogy egy megtermett „gyík” került elő a hirtelen a bozótból, és elindult felé, amitől megrémült, ezért a további képek elmosódottak lettek, mert nem tudott koncentrálni, izgett-mozgott, fél szemmel a hüllőt figyelte. Az a környék tele van ezekkel, az általunk nemes egyszerűséggel gyíkoknak titulált állatokkal, amelyek helyi megnevezése a némiképp fellengzős „water dragon”, azaz vízi sárkány. Sárkánynak szerintem nem elég nagyok, később találkoztunk még néhánnyal:

Folytattuk volna utunkat felfelé, de sajnos Hajni kiszúrt egy újabb állatot, amitől végképp lemerevedett. Az ösvény felett egy szép nagy pók vert tanyát a hálójával két fa között, és Hajni, aki jól fejlett arachnofóbiával (is) rendelkezik, közölte, hogy ő aztán nem megy át az alatt. Így megint idejekorán véget ért a túra, és jöttünk le. Persze nem az volt az egyetlen pók az erdőben, most, hogy már direkt figyelte, öt méterenként látott szebbnél szebb példányokat. Sikerült is lőnöm egy viszonylag szemléletes képet e témában:

Persze mindenképpen vissza kellett jönni, így Hajni kábé törpejárásban tette meg az utat lefelé, majd megbeszéltük, hogy a tervezett esőerdei túrát inkább kihagyjuk. (Ha már tervek, tegnap vettünk jegyet az operába, hogy ne csak kívülről lássuk, a Carment nézzük jövő pénteken.)

Munkafronton egyelőre semmi új, de hamarosan kezdődik egy új projekt, amelyben részt veszek én is. Ezúttal egy regionális munkáról van szó, bár maga a fejlesztés az ügyfél Sydney-i központjában történik majd. A régió itt a multik szóhasználatában általában az Ázsiai-Csendes Óceáni térséget jelöli (Asia-Pacific), a felhasználók nagy része ez esetben is Ázsiában, főként Shanghai-ban és Szingapúrban lesz (valamint Malajziában, Dél-Koreában és Japánban, de ott csak 1-1 fő). A súlypont egyértelműen Kína felé tolódik, és sok multi már át is telepítette a régiós központját Szingapúrba. Egyrészt olcsóbb (még), mint Ausztrália, másrészt közelebb van a fontos piacokhoz. Egyébként úgy hallottam, némi munkaerő-kivándorlás is elindult abba az irányba, sok fiatal ausztrál megy oda dolgozni. A projekt előkészítő meetingre Szingapúrból jöttek hárman, Kínából ketten, de az előbbi csapat vezetője egy ausztrál srác, aki néhány éve költözött ki Sydney-ből Szingapúrba. Én ezt meglepőnek tartottam, de egyesek szerint mostanában inkább arrafelé van fejlődés, egyre inkább „ott történnek a dolgok”. A napokban engem is megkísértettek egy szingapúri állásajánlattal, állítólag „jó pénzt” lehetne ott keresni, még ausztrál viszonylatban is. Eljátszottam a gondolattal, mert kíváncsi vagyok, de nem tudom, mit lehetne ott csinálni a munkán kívül, Hajninak pedig valószínűleg végképp az otthon ülés maradna csak, így ezt most inkább kihagyjuk. Különben is, az eredeti terv szerint ugye egy másik város lenne a cél, így próbálom ezt szem előtt tartani... de erről bővebben jövő héten. Ha valakit esetleg érdekelne ez a szingapúri lehetőség, az dobjon egy e-mailt és elirányítom a megfelelő helyre!
Visszatérve a multikra, azt hiszem, már említettem, hogy mostanában nem a központban, hanem egy északabbra eső városrészben dolgozom, ahol főleg orvosi, biotechnológiai és egyéb high-tech cégek főhadiszállásai vannak. Általában modern csupa-üveg és fém irodaházakban, de vannak üdítő kivételek. Ez az ügyfél (szintén egy amerikai óriás), egy szép, régi épülethez illesztette az irodáját, meglepően ízléses módon. Teljes egészében meghagyták és felújították a régi épületet, kívülről-belülről. Ránézésre nehéz lenne megmondani, hogy ez egy világcég regionális központja:

A hátsó oldalt összeépítették egy modern új szárnnyal, amely előről nézve nem látszik, szerintem ez a megoldás is nagyon jól néz ki belülről:

Az ebédlő:

Munkahelynek is elég kellemes lehet, valószínűleg jól fizetnek, és a juttatások sem rosszak. Amint kijött az iPhone 4, mindenki lecserélhette rá a céges mobilját, és ebben a hónapban, amint megjelenik az iPad2 (március 25.) és a Motorola új táblagépe, máris adják ki őket néhány osztálynak, hogy a dolgozók élesben próbálják ki, mennyire használhatók ezek az üzleti életben és melyik platformot vezessék be a cégnél.

Végül szombat este a cseh étterem mellett döntöttünk, ami egész jó választásnak bizonyult. Az étlapon van néhány magyaros étel is, én például a csirkepaprikás mellett döntöttem, sőt, lehet kapni például Dreher Bak sört és Unikumot is. Az előbbi 9.2 dolláros árát kicsit borsosnak tartottam, annyira még nem vagyok kiéhezve a hazaira, hogy majd' kétezret adjak egy korsó Dreherért, ezért inkább egy jó barna csapolt cseh sört választottam. Az étel finom volt, és kb. olyan brutál adagot szolgáltak fel, mint a Fehérvári úti piacon, ahol a célközönség ebédidőben a megfáradt fizikai munkás, aki a hajnali féldeci kevert óta nem vitt be táplálékot a szervezetébe, csak itt a mennyiség mellett minőség is van.

Mi irodakukac voltunkat meghazudtolva leküzdöttük majdnem az egészet, aztán, megnyugtatandó háborgó gyomrunkat (és tartva magunkat a jómunkásember allegóriához) leküldtünk egy-egy Unikumot is a sör után.