Legalább többé nem fogok eltévedni a városban, elindulhatok bárhová anélkül, hogy útvonalterveket készítenék és Google térkép-részleteket fényképeznék a laptop képernyőjéről, akárhányszor csak nekivágok a toronyházak dzsungelének.
Kihasználva a kezdeti lendületet, egy egészséges és tápláló chilisbabkonzerv-ebéd elköltése után a hétköznapokon viselt öltönymaskarát végre rövidnadrág-póló-sapka-hátizsák-ritka borosta kombinációra cserélve kompra szálltam és minden különösebb cél nélkül behajóztam a centrumban lévő kikötőbe (Circular Quay). Mint nem sokkal korábban megtudtam a helyi közlekedési vállalat útvonaltervező alkalmazásából, a koszfészektől 633 méter távolságban található egy kompkikötő...
A hajók Brisbane-hez hasonlóan itt is a helyi tömegközlekedés szerves részét képezik, és ha már egyszer vettem drágán „összvonalas” bérletet, gondoltam használom is. A hajóval közlekedés a helyiek számára valószínűleg nem különbözik a buszozástól, de a magamfajta szárazföldi patkánynak eleinte élményszámba megy, ha hajóval utazhat. Főleg, ha az indulástól számítva 8 percen belül mindjárt mindenféle népszerű turistalátványosságok közelében találja magát.
Nekem amúgy a híd jobban tetszik, mint az Operaház...
Olyasmit forgattam a fejemben, hogy elmegyek sétálni a Botanikus Kertbe, esetleg a régi városrészbe, de aztán a központi kikötőből kifelé megláttam az egyik kijelzőn, hogy hamarosan indul egy hajó Watsons Baybe. Eszembe jutott, hogy néhány héttel ezelőtt egy barátom, aki nemrég járt itt, ajánlotta, hogy menjek el ide (ezúton is thx to Teszti :D), így inkább felpattantam erre a hajóra.
Watsons Bay Sydney egyik külvárosa. Mondjuk mint nálunk Csepel. Csak kicsit szerencsésebb adottságokkal. Korábban fontos katonai szerepet töltött be, mivel innen jól be lehetett ágyuzni a Sydney-öböl bejáratát, de mára természetesen elvitték az ágyukat (manapság viszonylag kevés eséllyel támadnak vitorlásokkal a tenger felől), és parkká alakították ezt a részét.
Már mikor kikötöttünk, látszott, hogy egész kellemes, nyugis hely lehet, a kikötő mellett homokos kis öböl, a háttérben „szerény” házikókkal. A kikötő mellett park, néhányan már most piknikeznek, ha kicsit feljebb mész, visszafordulva látszik a belváros híres sziluettje.
Pár száz méter (felfelé) és máris eléred a földnyelv másik oldalát, ahonnan át lehet látni a környék nagy részét. Keletre a Sydney öböl, a távolban a központtal (jobbra a Harbour Bridge)...
Mióta október végén idejöttem, csak egy nagyvárosban éreztem magam, amely akárhol máshol is lehetne, de vasárnap néhány órára újra Ausztráliában voltam.
Huuu,ez nagyon szép,még így a fotókon keresztül is :-))))A koszfészekről írt rész az nagyon tetszett nekem,jókat nevettem :-)))1 kis napsütés a szürke kanizsai hétköznapokban :-)
VálaszTörlésHeni