Albérlet-látogatások

A szombatom nagy része a kinézett albérletek meglátogatásával ment el. Ausztráliában a magánszemélyek (amennyire látom), csak ingatlanügynökségeken keresztül adják ki a lakásukat. Otthon ez persze nem nagyon működhetne, mert így valószínűleg adózni is kell a befolyt bérleti díj után, de itt az ausztrál foci és a krikett a nemzeti sport, nem az adócsalás, mint nálunk. Az ügynökségek általában meghirdetnek egy 15-30 perces nyílt napot („open inspection”), amikor meg lehet nézni a lakást és lehet kérdezősködni. Előre kinéztem kb. 8-10 jelöltet, de – a távolságok vagy időpontütközés miatt – csak ötöt tudtam megnézni (pl. a reggel 10:00-10:15-ig nagyon népszerű időszak, három kinézett lakásban is akkor volt a megtekintés, így csak egyet választhattam közülük). Tehát kezdtem 10-kor az egyik helyen, megvolt 5 perc alatt – tovább nem nagyon van mit nézni egy 40 négyzetméteres stúdiólakáson -, aztán másfél óra lézengés a környéken, újabb 5 perc egy másik lakásban ésígytovább. Nekem úgy tűnt, hogy itt a lakást bérelni vágyók voltak többségben (ma mindenképpen), ezért nem nagyon lehet rugalmasságra számítani a kiadó ügynökség és ügynök részéről. Volt olyan lakás, amit egyszerre kb. 10-en néztünk meg. A szubjektív benyomások a nap végén a következők:
- A kiadó lakás a képeken mindig jobban néz ki, mint élőben. Profin fotóznak...
- Az ügynökök általában fölényeskedő piperkőcök vagy magukat nagyonjónőnek képzelő cicababák (kevés kivételtől eltekintve), ránézésre nagy királyoknak érzik magukat.
- A bérletre vágyók vegyes társaságnak tűntek, a fiatal ázsiai pároktól a helyi erőkön át a kelet-európai vendégmunkásig (ez lennék én) sokféle népség megjelent.
A lakások „elnyerésére” szabályosan pályázni kell. Ha tetszik, kérsz egy jeletkezési lapot, amit aztán kitöltesz, csatolsz annyi dokumentumot magadról, amennyit tudsz (személyi, jogsi, útlevél, bankszámlakivonat, referenciák). A jelentkezési lapon (ügynökségtől függően) a személyes adatokon kívül olyasmiket is fel kell tűntetni, mint pl:
- jelenlegi lakcímed, ha bérlet, akkor az ügynökség neve és címe, mióta laksz ott,
- előző lakcímed ugyanilyen adatokkal
- munkahelyed neve, címe, telefonszáma, mennyi ideje dolgozol ott, mennyit keresel,
- előző munkahelyed ugyanilyen adatokkal...
Ha mindez megvan, akkor egyben el kell juttatni az ügynökségnek, és várni, hogy megkapod-e az albérletet (téged választanak-e). Állítólag az elbírálás a jelentkezés sorrendjében történik, de ebben azért kételkedek egy kicsit. Az utolsó lakást, ami kicsit drágább volt a többinél (nálam legalábbis kicsit már fájdalomküszöb fölötti az ára) csak ketten néztük meg, egy ausztrál, aki épp visszatelepül Brisbane-ből, és én. Őszintén, ha a kiadó oldalára képzeljük magunkat, és ki akarnánk adni pesti lakásunkat, kit választanánk két jelentkező közül: egy magyar átlagembert, vagy egy moldáv vendégmunkást...? Ugye.
Egy kis stúdiólakást mindenesetre hétfőn megpályázok, és lehet, hogy az egyik egy hálószobásat is. Ha nem sikerül, legközelebb eleve elkészítem a jelentkezéshez szüséges dokumentumok fénymásolatát, letöltöm és kitöltöm a jelentkezési lapot és úgy megyek oda a tárlatvezetésre, hogy helyben odaadom az egész csomagot a végén. Legalább a leggyorsabb én leszek, ha a legvonzóbb nem is. Ezt ajánlom nektek is, ha a jövőben errefelé próbálkoznátok.