Új albérlet

Szombaton kiköltöztem a koszfészekből. Bár nagyon hosszúnak tűnt az ott eltöltött két hét, a végére azért nem volt annyira vészes, mint amennyire az elején láttam a helyzetet. Igaz, volt néhány csótány, de azokhoz állítólag hozzá kell szoknia mindenkinek errefelé. A patkány pedig csak legenda, én sosem láttam... Ellentételezésképpen találkoztam néhány érdekes emberrel, volt ott mindenféle szerzet az amerikai fotóstól az indiai szoftvermérnökön át a kezdő ausztrál brókerig. Persze mindenki átmeneti szállásnak használja a helyet, de épp ezért akár érdekesnek is mondhatnánk. Ennek ellenére nem kis megkönnyebbüléssel távoztam és vettem birtokba végre saját bérleményemet, főleg mert zökkenőmentesen ment minden. Kicsit aggódni kezdtem ugyanis néhány napja, mikor felhívott az ingatlanügynök, hogy valami adminisztrációs hiba történhetett, mert a lakás száma valójában 13-as, nem 22-es, mint a hirdetésben szerepelt. Én pedig úgy emlékeztem, hogy a 22-es lakást néztem meg előző héten, de ki figyelte mi van kiírva a kitámasztott ajtóra, mikor bementem kb. 6 másik emberrel egyszerre... Ezt meghallván Sonny, a pénzügyesünk rögtön előjött egy rémtörténettel, miszerint egy ismerőse ismerősét hasonlóképp verték át, megmutattak neki egy pöpec kis lakást, aztán aláírta a szerződést egy másikra, mert nem vette észre a "hibát" a szerződésben. Az aláírásra ugyanis az ingatlanirodában került sor, csakúgy, mint esetemben. Miután fizetett is és aláírt mindent, sok helye nem volt a reklamációnak. Ezek után megírtam az ügynöknek, hogy nekem teljesen mindegy, hányas szám a lakás, nem érdekel, hogy a 13. emelet 13. számú lakása és hogy éppen november 13-án költözök be, mert egy cseppet sem vagyok babonás. Egy valami számít, hogy ez a lakás ugyanaz legyen, mint amit szombaton megnéztem. Biztosított róla, hogy ez az, de a kulcsot csak az irodában tudja odaadni szombat reggel, nem tud velem eljönni megnézni. Mivel már én is fizettem és aláírtam, nemigazán volt mit tenni, mentem szombat reggel és átvettem a kulcsot. A szerződés aláírásakor voltam már ott, teljesen rendben lévő, közepes ingatlanirodának tűnt, amely egy hálózat része, ezért bíztam benne, hogy nem lesz probléma. Az ügynök egyébként egy igazi unszimpatikus, tenyérbemászó, 25-30 közötti piperkőc, mindig kiöltözve, igyekszik hozni az "üzletember" figurát, de mikor megszólal, a nyelvi korlátoktól függetlenül érezhetően árad belőle a sötétség. Tehát szombat reggel bementem a kulcsokért, és kiderült, hogy ez valójában a 13. számú lakás, de a tulajdonos valószínűleg babonás lehetett, és nem akarta a 13/13-as lakást, ezért átnevezte 22-nek, ez a szám van az ajtón, viszont ettől még a postacímem 1313.
A kulcs átvételekor aláírattak egy részletes fényképes listát a lakásban található tárgyakról. Ezen olyanok is szerepelnek, mint pl. két pár evőpálcika, műanyag zacskók vagy "1 db kék gyertya", és hogy hol és hány helyen van megkarcolva a fal. Szeretném majd visszakapni a kauciót, ezért az első dolgom az volt, hogy a listán szereplő használhahatlan tárgyakat begyömöszöltem egy szemeteszsákba és betettem a szekrénybe. A lakás amúgy teljesen rendben van. Bár kicsi, 35-40 nm lehet, egy embernek tökéletes, talán két embernek is elég szűkösen, amíg nincs sok cucc. Sajna néhány alapvető felszerelés hiányzik, van pl. porszívó és vasaló, de nincs vasalódeszka, partvis vagy felmosószett. Gyakorlatilag az edények és evőeszközök is hiányoznak, ezért lesz mit beszerezni. Vasárnap el is kezdtem és vettem néhány alap dolgot. Tévé és internet sincs, előbbi nem nagyon zavar, az utóbbi viszont annál inkább, ez számomra a lakás legnagyobb hiányossága. Gyorsan rendeltem is, de csak két hét múlva kötik be, addig mobilnet, igencsak korlátozott adatforgalommal. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy sikerült viszonylag gyorsan új szállást találni. Az életszínvonalam óriásit ugrott felfelé egy röpke nap alatt. Kicsit érzékeltetve a különbséget: múlt szombaton még itt mostam az előző szálláson, pénzbedobós mosó- és szárítógéppel (3 + 2 dollár...):

Ezen a szombaton már a saját fürdőmben:

Ha ilyen ütemben haladok lakás téren, akkor 2 év múlva kiveszem a Playboy Villát. "Bútorozva", persze :-) Komolyra fordítva, ebben a minilakásban jól elleszek hónapokig, ha sikerül beilleszkednem a cégnél. A cégről jut eszembe, hogy a szomszéd épületben van az iroda, a bejárattól kb. 50 méterre :-) A házban van még Coles szupermarket (este 10-ig nyitva), metrómegálló a ház alatt (a november 20-i bejegyzésben írtam róla, az ott látható kép tulajdonképpen a belső udvar). Van még 100 méteren belül buszmegálló, gyorséttermek, ruhatisztító, konditerem 30 méterre. Körültekintően választottam meg a helyszínt.
Öcsém reklamált, hogy idén nem teszek fel elég képet (valószínűleg unja a szövegelésem), ezért a továbbiakban képekben folytatom:

A ház:

A bejárat:

Az előtér:

A nappali-konyha:

  

Kilátás az erkélyről : balra nézve végeláthatatlan kertváros a magasból:

Jobbra régi irodaházak, középen részlet a cityből, a Sydney kilátótoronnyal (ha nem lenne ez a ronda betonizé, pont látnám a Harbour Bridge-et is):

Külön hálószoba nincs, a konyhapult választja el a hálórészt a nappalitól, a másik falon tükrös beépített szekrény:

Fürdő mégegyszer:

Ennyi az egész...