Lóverseny

Időközben szerencsére melegebbre fordult az időjárás errefelé, éjszakánként épp kellemes az alvólyuk hőmérséklete is. Az első héten gyakran 9-10 fok közelébe esett az éjszakai hőmérséklet, és mivel a "hálót" kétoldalról egyrétegű üvegfelületek határolják (hőszigetelés nulla), és a házba az itt szokásosnak megfelelően nem építettek fűtést, néha hosszúnadrág-kardigán szerelésben voltam kénytelen aludni. A helyzet azonban rohamosan javul e téren is, most már kellemes meleg van, és a desktopra kitett időjárás előrejelző widget szerint legábbis nem fogok fázni a holnapi költözködés alatt sem:

Ezen a héten a Sydney Ferries-nél elvégzett fércmunkán kívül annyi történt, hogy elmentem megnéztem egy rövid oktatást, amelyet egy kolléga tartott az egyik itteni nagy bank kontrolling osztályán dolgozóknak, akiknek az a dolguk, hogy a hozzájuk tartozó területek informatikai költségvetését megtervezzék egy évre előre. Mit mondjak, elég fogalmatlannak tűntek elsőre.

Cégünk csütörtökönként közös ebédet "rendez" a belvárosban, bárki a kb 15 tanácsadó közül, aki nálunk dolgozik, jöhet, ha épp a környéken dolgozik (illetve elvárt, hogy ha tud, jöjjön). Az irodában nem nagyon találkoznak egymással, és ezeknek az ebédeknek az lenne a célja, hogy legalább heti egyszer összejöjjenek, tapasztalatcseréljenek, szocializálódjanak, vagy legalább tudják, ki dolgozik épp a cégnél. Sajna én nem éreztem túl jól magam, egyrészt mert senkit nem ismertem, másrészt pedig rá kellett jönnöm, hogy nagyon nehezen értem meg, ha két ausztrál vagy egyéb angol anyanyelvű egymás között beszélget és viccelődik. Ha tudják -és tekintetbe is veszik-, amikor hozzám beszélnek, hogy én nem vagyok anyanyelvű, akkor rendben van a dolog, de ha egymást ugratják vagy sztoriznak, akkor elég esélytelen bekapcsolódni. De nézzük ennek is a jó oldalát, az utóbbi két hétben először most ettem először "normális" ebédet és nem gyorséttermi hulladékot.

Ha már a társasági események, akkor múlt héten volt egy pozitívabb élményem is. Kedden volt az évente egyszer megrendezésre kerülő "Melbourne Cup" elnevezésű lóverseny. Nagy a felhajtás körülötte, sok bolt korábban bezár, sőt, állítólag a szomszédos Victoria államban egyes helyeken egyenesen munkaszüneti nap van emiatt... Ez alapján arra gondoltam, hogy valamiféle egész napos versenysorozat lehet, de ehelyett -legalábbis ami nekem átjött- annyi az egész, hogy délután van egy futam, ahol egy kört futnak a pályán a lovak. Kb 3 perci tart az egész. A fene se érti. A kezdés előtt 20 perccel ültem az irodában három brit kollégával (csak mi voltunk + a recepciós), amikor szóltak, hogy akkor most lemennek valahova megnézni a futamot, jövök-e én is. Őszintén szólva fogalmam sem volt, miféle lóversenyről beszélnek, de azért mentem. Betértünk a legközelebbi pubba, vagyis csak szerettünk volna, mert egyszerűen nem fértünk be. Annyi öltönyös irodai csóka zsúfolódott össze, hogy az ajtótól 15 cm távolságban megrekedtünk, és teljesen esélytelen volt bármit inni vagy látni. A környék összes helye nagyjából ugyanígy festett, ezért nem is próbálkoztunk velük, elmentünk -vagyis inkább kocogtunk....- egy néhány utcával lentebb fekvő nagy, nyitott kerthelyiséggel rendelkező bárba, ahol szintén sokan voltak, de legalább befértünk. Itt is hemzsegtek a népek, a lányok többsége feltűnően ki volt csípve, többségük kalapban vagy egyéb díszes fejfedőben pompázott, és már nagy volt a hangulat (nagyon kora délután).

(Ők nem a bárban voltak, csak a ruhák illusztrációjaként tettem be ezt a képet a helyszínről :-) )

Gyorsan rendeltünk sört, és irány a kivetítő. Kicsit elméláztam azon, hogy vajon mennyire bölcs dolog a második munkanapomon munkaidőben sörözni és lóversenyt nézni egy bárban, de hát nincs mit tenni, az alkalmazkodóképesség a túlélés kulcsa ugyebár, nem az erő vagy az ész. Perceken belül el is kezdődött a futam, és a tömeg egyre hangosodó szurkolásba kezdett a tévé előtt. Gondolom az angol gyökerek miatt itt is mindenki mindenre fogad, úgyhogy jónéhányan fogadócetliket lobogtatva ugrabugráltak és izgultak. Egy lány láthatóan nyert is egy nagyobb összeget, legalábbis ezt a következtetést vontam le a sikoltozásából és abból, hogy minden körülötte állónak a nyakába ugrott a futam után. Miután vége lett a nagy derbinek, bekapcsolták a zenét és egy négytagú kongás-csapat meglehetősen összevissza dobolásba kezdett, mi ürítettük poharunkat és jöttünk vissza dolgozni. Visszafelé megkérdeztem az angolokat, hogy miért ez a nagy felhajtás, azt válaszolták, hogy ők sem tudják, maga a verseny valószínűleg csak egy jó ürügy a partizásra és az összejövetelekre...

(Azóta utánanéztem, a Melbourne Cup-ot 1861 óta rendezik meg november első keddjén, ez a világ leghíresebb kétmérföldes lóversenye, három évesnél idősebb lovakkal lehet indulni. Hátha egyszer ez lesz a húszmilliós kvízkérdés valahol :D)