Mi a helyzet

Többen reklamáltak e-mailben, hogy mostanában nem írok a blogra. Tegyük hozzá, nem alaptalanul, mert tényleg nem írok :-) Nem pusztán lustaságból, inkább csak most már tényleg elértünk oda, hogy semmi olyan, a külső szemlélő számára érdekes dolog nem történik velünk, amit érdemes lenne feltenni. A téllel együtt lassan itt is beköszöntöttek a szürke hétköznapok. Najó, a tél valójában csak szerdán kezdődik (június 1.), és nem számítok az otthonihoz hasonló gusztustalan hidegre, de a strandidőnek vége. Most nappalonként kellemes, 22 fok körüli a hőmérséklet, az éjszakák már hűvösek (10 fok körül). Ha minden igaz, ennél sokkal hidegebb már nem is lesz. Az év ezen szakaszában már ritkábban esik az eső, gyakran süt a nap, és ha kisüt, akkor meleg van, simán lehetne napozni a teraszon. Szóval itt a tél sem nagyon vészes. Az óceán Gold Coast-nál 22 fok körüli, tervezzük, hogy következő hétvégén még lemegyünk, hogy megint bénázhassak kicsit egy kölcsönzött szörfdeszkán.

A lakás bevált, kényelmes és szeretünk a belvárosban lakni, mindenhez közel. Pesten már csak a szmog miatt sem szívesen költöznék a centrumba, és ez itt is kicsit aggasztott, de a levegő egészen jónak tűnt. Most, hogy erről írok, lecsekkoltam a neten az aktuális levegőminőséget, és úgy tűnik, a folyamatosan frissülő diagram is alátámasztja ezt, a mutató szépen a zöldben van, jó messze a határértéktől:

Egy dolog van, ami nagyon hiányzik itt Sydney-hez képest: a sok beach (különösen Manly). Visszasírjuk, hogy mennyire egyszerű volt felülni a helyijáratos buszra a ház előtt és lemenni a partra. Itt 1 óra vonat + fél óra busz kombinációval oldható meg ugyanez, ami oda-vissza legalább 3 óra fagyoskodást jelent a tömegközlekedésen. Persze ez nem nagy ár érte, de úgy látszik, Sydney-ben el lettünk kényeztetve e téren :-) Tegnap az jutott eszembe, hogy kellene venni egy nagy, kétszemélyes robogót, és azzal járni, de ehhez kellene szerezni jogsit is, és még nem tiszta, hogy ez mennyire macerás. Kicsit hiányzik a kedvenc kávézónk, a Sparrow is, de kávézóból itt is van kettő minden sarkon, előbb vagy utóbb találunk egy jót, addig pedig szorgalmasan próbálkozunk...

Az állásainkkal nem vagyunk megelégedve, és ez sajnos erősen rányomja bélyegét hétköznapjainkra. Hajni néha kifejezetten utálja a munkáját, ami nagyon nem jó, mondogatom is neki, hogy keressen másikat, végülis ez úgyis csak átmeneti. Két nagy fájdalma van ezzel a munkahellyel kapcsolatban: az egyik, hogy összevissza dolgozik, van, hogy napi négy órát, van, hogy tízet, vasárnaponként kapja meg a beosztását. Végig pörgés és rohangálás van, néhány óránként leülhet 5 (fizetetlen) percre, hogy kifújja magát, mint valami cserepadon, aztán vissza. Ez eléggé megviseli fizikailag. A másik problémája, hogy itt semennyit nem fejlődik az angolja, mert munka közben nincs ideje beszélgetni. Rajta kívül csak ausztrálok dolgoznak itt, ezért előtte/utána sem nagyon szocializálódik, mert abban a pár percben elviccelődnek egymás között, amibe nem nagyon tud bekapcsolódni, mert olyan gyorsan és olyan szlengben beszélnek maguk között, amit ő nehezen ért.

Munkafronton én is hasonlóan elégedetlennek éreztem magam elmúlt hetekben. Volt néhány kisebb (többnyire rosszul specifikált, vagy értelmetlen) munka, amit meg kellett csinálni (persze akkor gyorsan), de ezen kívül semmi, várom, hogy induljon egy projekt, amelyben részt vehetek. A tervek szerint ma kellett volna kezdenem egy banknál, de aztán pénteken jött az email, hogy mégsem, mert egy gázszolgáltatóhoz kell majd mennem, ahol felmondott valaki (azt nem tudom, hogy tanácsadó, vagy az ügyfél oldaláról), akit pótolnom kell 4-6 hétig. Majd értesítenek, csak előbb ki kellene találni, hogy pontosan mi lesz ott a feladat. Most hétfő van, várom, hogy mi lesz, egyelőre semmi hír. Csak a nagy bizonytalankodás maradt, ugyanúgy, mint az elmúlt majd egy hónapban, és fogalmam sincs arról, mit várnak tőlem. Egyelőre úgy gondolom, legyen ez az ő bajuk, amíg fizetnek, de sokáig nyilván nem mehet így.

Node ezek a gondok nyilván kevéssé érdeklik a nyájas olvasót, és mindezek ellenére összességében azt mondhatom, hogy Brisbane igazán kellemes hely, és összehasonlítani is nehéz az itteni körülményeinket az otthoni panel-létünkkel. Most azt sem feszegetném, hogy áll éppen a meddig maradjunk kérdés. Ha nem lesz nagyobb gubanc a következő néhány héten, akkor valószínűleg augusztusban hazamegyünk „nyaralni”. Néhány nap otthon, néhány a Balatonon és Pesten. Esetleg Fiji vagy Vanuatu, amik feleannyiba sem kerülnének, mint innen lemenni a Balatonra, de majd még meglátjuk. Ha mégis közbejön valami, és még jövő tavasz előtt hazaköltözünk, azt reményeim szerint a többségetek úgyis észre fogja venni :-)

A blog rendszeres frissítését most már tényleg befejezem, köszönöm, hogy olvastatok és érdeklődtetek! Ha valami érdekes történik velünk, vagy egyszerűen írhatnékom támad, akkor írni fogok, ezért -ha maradt még, aki szívesen olvasná-, az küldje el nekem az e-mail címét a gmail-es címemre, és ha frissül a blog, értesítést küldök az új bejegyzésről. A tervek között szerepel még:

• Bálnales kishajóból (ez majdnem biztos),
• Cairns, búvárkodás a Nagy Korallzátonynál (ez szintén biztosnak tűnik),
• Fiji (ha nem megyünk Balatonra),
• Új-Zéland (ha legalább jövő márciusig maradunk),
• Melbourne – Perth autós túra (csak akkor, ha minden más megvolt :) ).