Sűrű volt az elmúlt hét, mindketten elkezdtünk dolgozni új munkahelyeinken, és költöztünk is egyet (megint). Hajni ismét remekelt az állásvadászatban, néhány nap alatt itt is sikerült munkát szereznie egy kávézó-étteremben. Az e téren tapasztaltak alapján kijelenthetjük, hogy ha valaki ki akar ide jönni, és van némi vendéglátós tapasztalata, beszél egy kicsit angolul, és elég elszánt ahhoz, hogy bemenjen az önéletrajzával néhány helyre, akkor nagy eséllyel és gyorsan lehet ilyesféle állást találni. A következő lépés egy „irodai” állás vadászása Hajninak. Addig is, ez a hely nem lesz annyira nyugis, mint a pakisztáni étterem volt Sydney-ben, itt pörgés van egész nap, viszont a fizu magasabb, bejelentett és idejében ki is fizetik.
Én sokat még nem láttam az új cégből, így érdemben nem tudok nyilatkozni róla. Úgy tűnik, a vezetési stílus itt kicsit katonásabb, ami szerintem az ügyvezető-tulajdonosok „kulturális hátteréből” adódik. Az előző cég két vezetője ugyanis amerikai volt, a Sydney-i irodát pedig egy ausztrál vezette. Ez a cég dél-afrikai hátterű, a vezetők és több tanácsadó is onnan települt be. Számomra meglepő volt, hogy a dél-afrikaiak mennyire jó beszélnek angolul, mintha ez lenne az anyanyelvük. Az előző munkahelyen is volt egy (fehér) dél-afrikai srác, Ian, akit kérdezgettem erről, ő mesélte, hogy náluk 11 (!) hivatalos nyelv van. A fehérek többnyire a hollandból elszármazott afrikaanst beszélik, de az üzleti nyelv az angol, így a napi üzleti kommunikációban egymás között is angolul beszélnek. Az iskolázott fehér lakosság egyébként tömegesen hagyja el az országot, amióta a feketéket elnyomó apartheid rendszer megbukott, mert azóta – bár a hivatalos országimázs mást mutat – egyesek szerint ez a visszájára fordult, és a közbiztonság mint olyan nem létezik többé arrafelé. Ian is végleg otthagyta Afrikát, és azt mondja, eszébe nem jutna hazamenni, most, hogy végre eljutott ide. Felvetettem neki, hogy tulajdonképpen minden adott ahhoz, hogy Dél-Afrika jó hely legyen: ásványkincsek dögivel, jó éghajlat, gyönyörű tengerpartok, fiatal lakosság, és a tavalyi focivébén is sikerült jó színben feltüntetni magukat. Ian azonban rámutatott a másik oldalra is: igaz, hogy fiatal a népesség, de minden negyedik ember HIV fertőzött, és ez az arány a fiatalok körében még magasabb. Tehát a jövőbeni potenciális „munkaerő” fele-harmada egész egyszerűen meg fog halni, mielőtt elérné a munkaképes kort... Durva. A már említett közbiztonságra jellemző, hogy a legnagyobb városban, Johannesburgban, Ian-nek (aki egy 26 éves, 100 kilós volt profi rögbijátékos) elmondása szerint eszébe sem jutott sötétedés után kimenni az utcára sétálni, de még nappal is csak bizonyos környékeken. Ehhez képest kész felüdülés neki, hogy Sydney-ben bármikor elmehet sétálni :-)
Bocs, kissé elkalandoztam, a lényeg, hogy ezek a dél-afrikai fickók kicsit szigorúbbnak tűnnek az előző főnökeimnél, aminek nem örülök feltétlenül, de nem is nagyon zavar egyelőre. Az már inkább, hogy az első projektet, amire beosztottak egy helyi nagybanknál, az alapjaitól elhibázottnak tartom. Most még csak a sales fázis megy, de úgy látszik, megkapjuk. Igaz, sokat nem láttam még belőle, de csak remélni tudom, hogy nincs igazam, és mégis jó az alap koncepció. Ha nem, akkor elég gáz 3 hónap elé nézek.
Ennyit a munkáról. Múlt héten sikerült találni egy albérletet a következő fél évre. A rövid idő miatt nem válogathattunk túl sokat, de ezen az áron általában lehet találni egy hálószobás apartmant. Úgy döntöttünk, hogy télre maradunk a belvárosban, majd esetleg nyáron kintebb költözünk a nyugiba. Az új „szállás” 200 méterre van a hoteltől, ahol az elmúlt két hétben laktunk, így a költözködés elvileg sima ügy lett volna, az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy reggelt 10-ig el kellett hagyni a szobát, a lakás kulcsait pedig 9-kor vehettük át, tehát gyorsan kellett hurcolkodni. Úgy számoltam, hogy fél év alatt nagyjából megháromszoroztuk a cuccaink mennyiségét, az eredeti 2 nagy bőröndből és 2 kézipoggyászból 6 bőröndnyi és 6 hátizsáknyi cipekednivaló lett... (Azóta még egy porszívót is kellett venni, mert az még nem volt, de remélem, itt megállunk.) Tovább növelte az élvezeteket, hogy az épület két liftjéből az egyik elromlott, így az első körben a lefelé menő liftre negyed órát vártunk (43 emelet van, erre édeskevés egy lift). Másodszorra már gyalog mentünk le a huszonhetedikről (itt lakunk). Végül 10 perc csúszással, de sikerült kijelentkezni a hotelből, és nem kellet ráfizetni a díjra. Miután kipakoltunk, elmentünk bevásárolni a hiányzó dolgokat (paplanok, porszívó, stb.). Estére teljesen elkészültünk, de a második bolt-forduló után akkora sor állt a lift előtt, hogy úgy döntöttem, én inkább felmászok, minthogy tizenketten benyomorogjunk a fülkébe. Kicsit tömegiszonyom van néha, és ideges leszek, ha mindenfelől hozzám nyomulnak. Hát mit mondjak, az egész napos járkálás és cipekedés után sokkal magasabbnak tűnt a 27 emelet, mint amilyennek elöljáróban gondoltam. A lépcsőházat csak evakuálásra tervezték, levegő nincs, egy szűk, levegőtlen, csupasz betonfolyosó az egész, meredek lépcsőkkel. A tizedik táján még jól voltam, de a huszadik környékén már fújtattam, mint egy megvadult rinocérosz. Így is percekkel előbb felértem, mint Hajni lifttel, de a bejárattól pár lépésre el is terültem a földön. Teljesen elkészültem, pár percig akkor sem bírtam volna rávenni magamat, hogy elkússzak a hálószobáig, ha a svéd napozó-válogatott várt volna ott rám. Fektemben eldöntöttem, hogy ez így nem jó, formába kell jönni lépcsőmászásban, így igyekszem majd naponta megjárni (ma megvolt, 20 perc elliptikus tréner után is jó móka...).
De hogy a lakásról is szót ejtsek, itt már van külön hálószobánk, ami határozott fejlődés a Sydney-i lyuk után. A hálón kívül van egy amerikai konyhás nappali és egy fürdő „mosodával”. Az étkező tulajdonképpen a teraszon van, amely nagyobb, mint a nappali, és egész jó a kilátás is. A teraszon a hat személyes asztalon kívül van egy nagy szabadtéri sütő is. A lakáshoz tartozik egy mélygarázs-hely is, amire egyelőre nincs szükségünk, így lehet, hogy megpróbáljuk majd kiadni. Az épületben van 25 méteres úszómedence, szauna és használhatatlan konditerem is. Néhány kép:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése