Próbahét

Hajni túl van a „próbahéten” a kávézóban, meglehetősen vegyes tapasztalatokkal. Mint kiderült, a hely délelőttönként kávézóként és „helyi” étteremként, este pedig pakisztáni és indiai étteremként működik. A tulajdonos pakisztáni, az alkalmazottak szintén főként ázsiaiak. A délelőttös „műszakot” egy libanoni nő vezeti, ő most Hajni közvetlen főnöke. Az első napot bemutatkozás után azzal kezdte, hogy elege van, hogy a tulaj állandóan kezdőket vesz fel, akikkel neki foglalkoznia kell, aztán néhány hónap múlva úgyis otthagyják az éttermet, mert inkább tanulnak vagy hazamennek. Ehhez neki már semmi kedve. Szimpatikus felütés, nem épp egy „gyönyörű barátság kezdete.” Ennek megfelelő hangulatban telt az első néhány nap, nem elég, hogy Hajni állandóan azon görcsölt, hogy nem fogja megérteni a vendégeket, még a főnöke is szívatta. Ráadásképp nem kávékészítést bízták rá, hanem a rendelések felvételét és a kasszázást. Szerdán derült ki, hogy valójában ezekért a napokért nem is fizetnek, de ezt nem mondták előre egyértelműen. Ezen a ponton azért már tényleg kezdett lohadni a lelkesedés. Szerencsére véget ért a hét, és sikerült mindenki elvárásainak megfelelnie, fel van véve. Néhány nap alatt a délelőttös főnök nő is megenyhült, sőt, elmondta, hogy ő sem szeret annyira itt dolgozni, lehet, hogy a közeljövőben nyit egy saját kávézót, és szeretné, ha Hajni nála dolgozna. Elég nagy változás öt nap alatt, a fene se érti a nőket. Most már inkább csak azon kell izgulni, hogy beinduljon a hely, mert enyhén szólva sincs nagy forgalom, főleg esténként. Néha sétálunk arrafelé, de soha nem láttunk ott egyszerre 2-3 embernél többet. Mondjuk nem is nagyon értem az üzleti tervet, hogy jutott eszébe ezen a környéken pakisztáni éttermet nyitni, errefelé nem nagyon laknak ilyesmi bevik, inkább angolok és kelet-ázsiaiak a jellemzők.

Az én hetem szerencsére kevésbé volt kihívó, nem történt semmi érdekes a Johnsonnál azon kívül, hogy pénteken a kantinban gulyás „hungarian gulasch” is volt a választékban, amire a kollégám már előre felhívta a figyelmem. Mondtam neki, hogy ha gulyást akarok enni, akkor csinálunk otthon, de azért kicsit kíváncsi lettem, milyen gulyást bír főzni a kantin ránézésre thai személyzete. Mikor megláttam, hogy párolt rizzsel ajánlják, nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak, és ezt rendeltem, nehezen tudtam elképzelni, minek szórnak bele rizst.... Ezt kaptam:

Tulajdonképpen marhapörkölt volt. Nem bírtam visszafojtani a vigyorgást, a konyhások nem nagyon értették, mi az oka a nagy derültségnek, de nem akartam okoskodni, és a pörkölt tulajdonképpen jó volt (bár, ahogy öcsém kommentálta, egy jó kis tejfölös uborkasaláta jól jött volna hozzá). Érdekes, hogy angol kollégámnak, akinek anno a gulyás jutott először eszébe először arról, hogy magyar vagyok (és szinte mindenki másnak is itt), fogalma nem volt róla, hogy milyen étel is valójában a gulyás, és a vörösboros marhapörköltet simán elfogadta annak. Ennyit híres nemzeti étkünkről.

Péntek este bementünk a központba a régi városrészbe (The Rocks) az esti piacra (Market by Moonlight). Ezt nyáron minden péntek este megrendezik, főleg kézműves cikkeket és helyben készülő ételeket lehet kapni.

Nagyon hangulatos, és népszerű is, a környék éttermei ilyenkor teljesen megtelnek, sokan nem átallanak sorban állni, hogy asztalhoz jussanak egy-egy népszerűbb helyen. Legközelebb lehet, hogy korábban megyünk, és próbálunk helyet kapni egy német étteremben, ahol bajor népviseletbe öltözött pincérlányok óriási sült csülköket hordtak az asztalokhoz. Több helyen zenélnek is, van „nagyszínpad”...

...és kisebb is:

(Azt nem tudtam eldönteni, hogy a bal oldalon ücsörgő fiatalember is az előadás része volt-e, vagy csak szimplán hülye :D )

Szombaton végre megtaláltuk a zöldség- és gyümölcspiacot is a Paddy's Market-en belül. Egyszer már jártunk arrafelé, de az óriási csarnokban annyi kínai gagyiárus van, hogy eddig a részig már nem jutottunk el, elmenekültünk. Most nem adtuk fel ilyen könnyen, megkérdeztem egy zöldségekkel megpakolt helyit, hol vette a krumplit, úgyhogy végül odataláltunk.

Itt is, csakúgy, mint Brisbane-ben, a piacon érdemes zöldséget és gyümölcsöt venni, sokkal olcsóbb, mint a boltban, ráadásul az élmény is más.

Szombat este visszamentünk a múlt heti bárba, úgy néz ki, egy ideig ez lesz a szombati törzshelyünk a Corner és a Keleti Étterem után.

Közben Brisbane-ben levonulóban van az ár, most már a takarításról szólnak a hírek, és ez jó. A hét elején még olyasmik mentek, hogy Ipswich-ben (az egyik előváros) egy bikacápát láttak a főutcán úszkálni. Most szomorú képeket mutogatnak azokról a helyekről, amiket úgy szerettünk ott, a megrongálódott folyó menti sétányt lebontják, a Street's Beach-ből iszaptenger lett :-(

Viszont vannak, akik ilyenkor sem veszítik el humorérzéküket, ezt a szobrot így próbálták megmenteni az árvíz közepén: