Karácsonyi parti II.

Vasárnapra korai kelés (hajnali 4...) volt beütemezve, mert az volt a terv, hogy hőlégballonokról nézzük meg a napfelkeltét a völgy felett. Ez elméletben jól hangzott, de mikor nem egészen 4 óra alvás után megszólalt az ébresztő a telefonon, és némi bizonytalankodás után (mi vaaan? hol is vagyok? és miért csörög a mobil az éjszaka közepén??) már nem voltam annyira boldog, hogy ezt választottam, és nem a golfozást, 9 órától. Aztán realizáltam, hogy szakad az eső, ami a program törlésével volt egyenértékű. Arra már nem volt időm, hogy elgondolozzak azon, hogy az az iránt érzett megkönnyebbülés erősebb, hogy mégsem kell felkelni, vagy a csalódottág, hogy nem próbálhatom ki a hőlégballonozást, mert azzal a lendülettel vissza is aludtam. Pedig az előzetes képek alapján nem gyenge a látvány:

Legközelebb. Így viszont 9-ig aludtam, addigra az eső is elállt, és kipihenten vártam az aznapi bortúrát. Persze túra nem volt, mert mindenhova busszal vittek, de bor volt bőven. Az első borászatban reggeliztünk, elég "érdekesen" nézett ki a hely, nagyjából egy csarnokból próbáltak hangulatos pincészetet varázsolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az egyik oldalon hordók állványokon, a másikon hatalmas rozsdamentes acéltartályok, mindemellé középen függönyök és kristálycsillágok lógtak a csarnok tartógerendáiról. A végeredmény inkább káosz, mint hangulat.

A többi hely jobb volt, de kiderült, hogy az itteni pincészetekben (legalábbis amennyit láttam) van minden, csak pince nincs. Minden nagyon szépen rendben van tartva, a birtokok rendezettek, a tőkék nyílegyenesen sorakoznak, még a fű is katonásra nyírva, az épületek tiszták és kifogástalanok, de valahogy túl steril az egész, nekem hiányzott a pincék dohos illata, vagy legalább valami, ami épp szétesőfélben van.

A reggelihez helyben készült pezsgőt szolgáltak fel, illetve volt tea és kávé is, de víz vagy gyümölcslé nem... Így kénytelenek voltunk korán kezdeni az alkoholizálást. Eztán ellátogattunk még három borászatba a környéken. A borászok itt is nagyon lelkesek, látszik rajtuk, hogy szeretik amit csinálnak és büszkék a borukra. Mindig kis irigységgel tölt el, mikor azt látom, hogy valaki ennyire szereti csinálni, amiből él, jól megél belőle, és ráadásul szemmel látható a munkája eredménye, csak körül kell néznie, és látja, mit épített fel, mit hozott létre. Jó lenne egyszer eljutni eddig, de egyelőre nincs ötletem, hogy csináljam.
Az ausztrál borokról otthon az a kép él, hogy nagy mennyiségben, ipari eszközökkel, viszonylag gyenge minőségben, de a méretgazdaságosságból következően olcsón állítják elő. Ebben persze van valami, de nem érdemes általánosítani, ezek a gazdák például saját bevallásuk szerint a minőségre helyezik a hangsúlyt a mennyiség helyett, és csak helyben vagy klubtagoknak árulják boraikat. Nem vagyok egy nagy szakértő, sokakkal egyetemben azt vallom, hogy az a jó bor, ami ízlik nekem, de amennyire meg tudtam ítélni, meglepően jó borokat kóstoltam vasárnap.

Az ebédről korántsem voltam ilyen jó véleménnyel, az étteremben a méltán nem híres ausztrál konyhához méltóan elég semmilyen volt a választék, fish & chips és társai. Össze sem lehet hasonlítani egy jó kis vidéki magyar borkostóláson felszolgált paraszttálakkal és pörköltekkel. Én a fantáziadúsan "egyszemélyes tál"-nak elnevezett étket választottam, valami fatányéros-szerűségben reménykedve. A hasonlóság annyiból állt, hogy különböző dolgok voltak rajta: kis darab báránysült, kis májkrém, kis sajt, kis kagyló, kis királyrák, kis ez kis az, és hozzá pirítós köretnek. Külön-külön minden egész jó lett volna rajta, de az ízek súlyosan ütötték egymást, és a végén még éhes is maradtam. Desszertre már nem volt idő, indult vissza a busz Sydney-be.

Összességében pozitívabb volt a hétvége, mint vártam, örülök, hogy láttam egy helyi borvidéket, a borok tényleg jók, a borászok jó fejek, csakúgy, mint otthon, a kollégák közül néhánnyal jól kijöttem (lásd lentebb), és értelmes ajándékot sikerült kapnom. Ha össze kellene hasonlítani ezt egy otthoni borkóstolóval, akkor mégis inkább arra szavaznék, és ezzel találtam valamit, ami otthon jobb, mint itt :-)

(x) Jut eszembe, a villányi Tamás Bátya Pincéje épp karácsonyi akciózik, remek bioboraik vannak, e-mailben tudok katalógust küldeni, vásároljatok, hátha kapok részesedést :-)