Atomerőművek

Tegnap megkaptam a céges notebookot. Kicsit túl masszív és nehéz az én ízlésemnek, jobban szeretem a karcsúbb modelleket. Persze vannak szépen csengő belső értékei, de igazából nincs szükségem Core i7 processzorra és 8 GB RAM-ra. Minek cipeljek magammal egy atomerőművet, ha úgysem használom ki? Ennek ellenére azt hiszem, együtt tudok élni vele, kényelmes gép, a képernyő matt, nem tükröződik, a tapipad és a billenytűk kifogástalanok, az egész "van benne anyag" és "jól össze van rakva" érzetet kelt.

Ha már az atomerőműveknél tartunk, ma délután kaptam egy mailt az egyik ügyvezetőtől, hogy holnap menjek ki a helyi kormány nukleáris kutatóintézetébe, ott dolgozik az egyik angol srác tőlünk, és nézzem meg, mit csinál. Mivel -nem meglepő módon- az intézet kicsit távolabb van a várostól, vigyem az autóját. Mint megtudtam, a hely 1 óra autóútra van délnyugatra Sydney-től (én pedig északra lakom a központ közelében), így meglehetősen kényelmetlen odajutni. Átvillant az agyamon, hogy a helyi autóparkból és Jason valószínűsíthető jövedelmi viszonyaiból kiindulva tutira valami minimum nyolchengeres motorral szerelt járgánya van, amilyet mindig is szerettem volna kipróbálni, inkább mégis kihúztam magam az egészből. Soha nem vezettem baloldali közlekedésben, és nem hiszem, hogy az lenne a megfelelő első alkalom erre, hogy a reggeli csúcsban időnként forgalommal szemben haladva átvágok Sydney belvárosán, majd néhány tíz mérföldes felhőtlen száguldozás után berombolok egy kísérleti atomerőműbe. Amúgyis, általában orosznak néznek, nem hiszem, hogy egyáltalán beengednének azzal az ürüggyel, hogy csak nézelődni jöttem. Bár a honlapjukról letöltött képet elnézve pont olyannak tűnik a hely, mint ahol az összes szuperhőssé-változtatós baleset történik. Hátha megcsípne egy besugárzott pók vagy ilyesmi:

 (Nem vicc, ez tényleg ott van.)

Komolyra fordítvanem sok értelmét nem látom az ezzel járó szívásnak, csak azért, hogy egy napot üljek egy másik irodában, ahova többet nem megyek vissza. Inkább a hosszabb távú megtérülésre koncentrálok, holnap még visszamegyek a gyerekintézményhez egy tréningre, ami szerintem hasznos lesz, hétfőn pedig ahhoz az ügyfélhez, ahol a reményeim szerint jövő héttől több időt tölthetek el, éles projekten, mert ha nem találok ilyet hamarosan, akkor nem lesz hosszú tengerentúli karrierem.