Úgy volt, hogy Hajni jövő héten kezd a nyelviskolában, mellette pedig egyre intenzívebben próbál munkát keresni, a következő bejegyzések pedig ezen heroikus próbálkozásról és tanulságairól szóltak volna. Kitartásról, kezdeti kudarcokról, végül a kemény munka gyümölcseként elnyert első feketemosogatói állásról. Ehelyett csütörtökön bement egy közeli kávézóba, amit már régebben kinézett, épp ott volt a vezető, akit megkérdezett, hogy nincs-e munka náluk, és néhány perc beszélgetés után fel volt véve, pultos és pincér lesz. Ebből próbáljak sztorit csinálni... Persze ez csak az első akadály volt, a neheze most jön. Most épp meg van rémülve, hogy mi lesz, ha azt sem fogja megérteni hétfőn, amit kérdeznek. Szerintem nincs veszíteni valója, egy próbát mindenképpen megér. Ha nem jön össze, majd sikerül a következő, ideje van bőven, igazi tétje viszont nincs az egésznek. Végső esetben pedig, ha nagyon nem működik és nagyon nem érzi jól magát, bármikor hazamehetünk. Egyelőre azonban jól érezzük magunkat, különösen hétvégente. Igaz, a munkámért sajnos nem vagyok oda, de a hétvégeken pont olyan érzésünk van, mintha nyaralnánk valahol. Összeadva a hétvégéket és szabadnapokat pedig az jön ki, hogy minden hónapban több, mint egy hetet nyaralással töltünk, ami nem rossz arány.
A szombat reggel (vagyis inkább délelőtt) remekül indult, az egyik közszolgálati csatorna zenei műsorában rettenetesen kínos New Kids On The Block, Bros, East17, stb. slágereket nyomtak, szétröhögtük magunkat, megalapozta az egész nap hangulatát.
Este elsétáltunk a közeli Crows Nest nevű városrész központjába, ahol sok étterem, kávézó és bár van. A népek kiöltöznek és mennek el otthonról vacsorázni és/vagy iszogatni esténként, így az ilyen helyek mindig forgalmasak. Mi is beültünk egy tipikus ausztrál bárba, amely az utca felé nyitott, az alacsony külső fal egyben asztalként is szolgál.
A zenét élőben szolgáltatta egy gitáros lány, főként ismert slágereket játszott a közelmúltból. Kellemes, meleg nyári este volt, tetszett a hely is, megegyeztünk, hogy ide még visszamegyünk.
Vasárnap a part felé vettünk az irányt. Úgy látszik, az időjárás-jelentés itt is megbízhatatlan, mert 23 fokot és esőt jósoltak, ehelyett -érzésre legalábbis- 30 fok körüli hőség és napsütés fogadott minket a parton. Épp az esetleges hűvösebb idő és eső miatt nem a megszokott Manly-t választottuk, inkább a Bondi – Bronte sétát, opcionális fürdéssel közben. Erről a sétányról már kétszer írtam (2007-ben és tavaly januárban is), ezért nem untatnék vele senkit, én azonban élőben nem tudom megunni. Most voltam itt harmadszor, de mindig elfelejtem, mennyire elképesztően jól néz ki. A mobiltelefon kamerája persze nem adja vissza a látványt, de azért felteszek néhány videót, hátha átmegy valamennyi abból, hogy a Bondi miért a világ egyik leghíresebb strandja.
Elsétáltunk a kedvenc strandunkra, a Tamarama-ra. A parti sétány:
Ez ugyan nem annyira híres, viszont imádjuk az itteni hullámokat, itt a legjobb fürdeni, így is tettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése