Multi

Kedden elmentem a Johnson &Johnson Medicalhoz (JJM) a projektindító megbeszélésre, hogy megtudjam, mivel leszek elfoglalva az elkövetkező hetekben. A változatosságra nem lehet panaszom, a gyereksegítő nonprofit szervezet és a barátságos-laza Hurley után egy igazi mammutcéghez sodort a szél. A feladat kettős: egyrészt felmondott a kontrolling rendszeréért felelős ember, őt kell helyettesíteni, amíg nem találnak helyette valakit, másrészt fejlesztés - egy új leánycég pénzügyi modelljét és adatait is bele kell foglalni a rendszerbe. A helyettesítés része nem lesz egyszerű, a távozó ember 4 nap alatt próbál átadni mindent. A legjobbkor megy el, közvetlenül a havi és az éves pénzügyi zárás előtt, amikor a legnagyobb szívás van a pénzügyön. Január 1-től helyette minket fognak keresni, ha valami probléma adódik a folyamatban. Azt nem egészen értem, hogy sikerült éppen engem megtalálni ezzel a feladattal, de lassan meg kellene szoknom, hogy az előző munkahelyemhez hasonlóan néha itt sem nagyon tudják, mihez kezdjenek velem, ezért véletlenszerűen rámbíznak mindenféle munkát függetlenül attól, hogy értek-e hozzá vagy van-e benne tapasztalatom. Mintha azt gondolnák, hogy úgyis megoldja. Legtöbbször tényleg megoldom valahogy, aztán mikor épp kezdene tisztulni a kép, vége a projektnek, anélkül, hogy igazán elmélyülhetnék valamiben, amibe legközelebb már magabiztosan vágnék bele. Persze anno épp a változatosság miatt akartam tanácsadó lenni, mert nehezen bírok egy helyen huzamosabb ideig megmaradni, de most már olykor eljátszom a gondolattal, hogy átüljek egy időre az ügyfél oldalára. Nomind1, kicsit elkalandoztam, vissza JJM-hez. A projektet ezúttal szerencsére ketten csináljuk, az egyik legrégebben itt dolgozó tanácsadóval együtt, így van némi mozgásterem abban, hogy mit akarok csinálni, és mit nem. A cég tipikus amerikai multi, már-már viccesen túlszabályozott módon próbálják működtetni. A projektterv szerint egy napi produktív munkára plussz egy nap papírtologatás és dokumentálás jut. Így kétszer annyiba fog nekik kerülni az egész ahhoz képest, mintha csak simán megcsinálnánk a fejlesztést. A jó hír, hogy ezt itt ki is fizetik. Az első napom egy az egyben azzal ment el, hogy reggeltől estig online kurzusokat néztem 10 témakörben. Minden kurzus kb. 50 diából áll, olyan témakörökben, mint pl. a vállalat alapértékei, adatvédelem, korrupcióellenes szabályozások, etikus magatartás a munkahelyen. Mindegyik végén 15-20 kérdésből álló teszt, és addig nem kezdhettem el semmi egyébbel foglalkozni, amíg be nem mutattam mind a 10 sikeres vizsga kinyomtatott oklevelét az ezért felelős embernek. A témakörök és kérdések nagy része enyhén szólva sem volt rakétatudomány, ezért a végén már nem is nagyon olvastam el a diákat, mert soha nem értem volna a végére (a becsült időtartamokat összeadva inkább másfél nap lett volna), inkább nyomogattam a "következő dia" gombot a kurzus végéig, a tesztek többsége józan paraszti ésszel megoldható volt. Illetve nyilvánvaló volt, mit várnak válaszként. Például a szituáció: John, az XY vállalat ügynöke egy olyan kis országban dolgozik, ahol tudvalevően elburjánzott a korrupció. John megtudja, hogy egyik ügyfele, egy befolyásos kormányalkalmazott nagy rajongója a kubai szivaroknak. Ha John visz neki ajándékba néhány szivart, megsérti-e ezzel a cég korrupcióellenes szabályozását és etikai kódexét? A válasz igen... Vagy: Carol e-mailben értesíti kollégáját, Danielt, hogy aznap valószínűleg sokáig bent kell maradniuk a felhalmozódott munka miatt. Ha Daniel azt írja a válaszában, hogy nem gond, bármikor szívesen együtt tölti az éjszakát Carollal, az szexuális zaklatásnak minősül-e? A válasz igen... Azért voltak ezeknél nehezebb részek is, de semmi olyasmi, amire egy olvasás után ne lehetett volna válaszolni. Némi másodkézbeli tapasztalat birtokában külön pikáns volt az azzal foglalkozó fejezet, hogy mely eszközök megengedettek és melyek nem a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök forgalmának fellendítésére az orvoslátogatásban. Azt hiszem, nem ártana vetniük egy pillantást például a magyarországi gyakorlatra e téren :D A szituációkat néhol mini tanmesék keretében adják elő, ahol a képeken mindig kínosan ügyelnek arra, hogy a szerepeket eljátszók között egyenlő arányban legyenek nők és férfiak, feketék, fehérek és ázsiaiak. Ha egy képen beosztott és felettes látható, és az egyik nő, a másik férfi, akkor mindig a nő a főnök, ha fehérek és nem fehérek, akkor mindig a nem fehér a főnök. Semmiféle előítéletem nincs sem a feketékkel/ázsiaiakkal, sem a nőkkel szemben (sőt, az utóbbiakat kifejezetten kedvelem :D ), de azért ezt enyhén túlzásba vitték. Vagy az is lehet, hogy fehér férfiként esélyem nem lenne egy amerikai nagyvállalatnál nyomulni a ranglétrán? :D Ha már itt tartunk, az eddig látott cégeknél Sydney-ben nagyon sok bevándorló dolgozik (köztük én is), minimum 20-30%-ra tippelném az irodákban dolgozók között a nem ausztrálok arányát. Többségükben persze indiaiak és dél-kelet ázsiaiak, sok éve itt vannak, és akcentussal ugyan, de folyékonyan beszélnek angolul. Szóval megfelelő angol nyelvtudás és vízum birtokában nem csak takarítói és gyorséttermi állásokra lehet pályázni. Azt nem tudom, mekkora hátránnyal indulunk a helyiekkel szemben, de biztosan nem esélytelen a dolog, legalábbis amíg ennyire alacsony a munkanélküliség.