Felderítés, takarítás

Vasárnap megnéztem, hova kell mennem hétfő reggel - nehogy elkéssek már első nap, mert nem találok oda. A városnak remek útvonaltervező alkalmazása van a neten, csak beírod, honnan hova akarsz menni, mikorra kell odaérni, és kidobja az opciókat (busz, vonat, hajó kombinációk), a becsült utazási időkkel együtt. A telefonban lévő GPS sajnos egyelőre használhatatlan, mert a térképet hozzá folyamatosan töltené le a netről, amit nem engedhetek meg neki (egyelőre) magyar előfizetéssel, ezért próbáltam memorizálni a guglitérképről, hogy merre megy majd a busz, és fix tereptárgynak kinéztem a St Leonards vasútállomást, mert ahhoz nagyon közel esik az iroda (St Leonards egy városrész neve, északra a belvárostól). A vonatok itt is úgy közlekednek, mint Brisbane-ben, és egyéb, jól szervezett tömegközlekedésű helyeken, vagyis nincs külön metró- és elővárosi vasúthálózat, a szerelvények kintebb vonatok, beljebb érve lemennek a föld alá és afféle metróként közlekednek. Otthon meg azon sportolnak, hogy érjen-e el Budaörsig a (tetszőleges aktuális jelen évtől számítva) mindig 2-4 év múlva elkészülő 4-es metró... Ehh. Szóval ültem a buszon és próbáltam rájönni, hol kell leszállni, nagyon figyeltem a vasútállomást. Persze elvétettem, mert nem tudtam, mit is keressek. Valószínűleg a keresési minta a fejemben valami Kelenföldi Pályaudvar-szerű képződmény lehetett:

...esetleg egy ismerős otthoni metrómegálló:

Közben azért számoltam a buszmegállókat is, feltételezve, hogy nem áll meg mindegyiknél, legkésőbb a nyolcadiknál le kellett szállnom, ha addig nem látok állomást, és így is tettem (készültem B tervvel is...). A házszám alapján láttam, hogy túlmentem, úgyhogy elindultam visszafelé, de így is csak akkor vettem észre, hogy megérkeztem, mikor megláttam a feliratot előtte egy táblán. Pedig nem kicsi:

Tulajdonképpen egy irodaház épült köréje-föléje, a belső udvarban boltokkal, kávézókkal, gyorséttermekkel (lesz hol egészségtelen ebédet enni):

Ebből az udvarból "nyílik" lefelé a vasútállomás (háttérben látható a lejárat).
Szerencsére a koszfészektől nincs vészesen messze, kb negyed óra séta a buszig, majd busszal mégegyszer negyed óra - 20 perc, forgalomtól függően. Legalább korán nem kell felkelnem, ha egyszer sikerül elaludnom. Vasárnap nem nagyon csináltam mást, mivel esett az eső. Beadtam az ingeket egy tisztítóba, hogy vasalják ki őket, ímmel-ámmal takarítgattam, a délutánt pedig nagyjából végigaludtam (persze aztán hajnali 3-kor felébredtem, még érzem az időeltolódást).

A hétfői első napról holnap írok, szerencsére sok minden nem történt. A szálláson viszont futólag összeismerkedtem néhány érdekes és jófej emberrel, megittunk egy pohár bort vacsora előtt és beszélgettünk. Itt tudtam meg, hogy a házban néha lehet patkányt is látni, ma reggel pl az egyik lakótárs, egy amerikai fotóriporter a konyhaasztalon látott egy méretes példányt, mikor hajnalban lement kávézni. Remek. Mind1, a hétfő estét végül azzal töltöttem, hogy rendesen kitakarítottam az alvólyukat. Megint kicibáltam a túlméretezett ágybetétet az alulméretezett ajtón (reggel visszatömködtem, mert jöttek megnézni a szobát), az ágykeretet felállítottam és kiganajoztam alatta. Nem volt annyira gáz, csak pár használt zsepit (remélem, orrot fújtak velük, de azért biztos ami biztos, gumikesztyűben közelítettem meg őket), egy övet és 4 páratlan szennyes zoknit, valamint nagy mennyiségű port, faleveleket és általános koszt. Kiporszívóztam, lemostam az ablakkereteket, végül minden sarkot és szélt vastagon befújtam rovarirtóval. Ez utóbbi műveletet lehet, hogy kicsit túlzásba vittem, mert alig láttam aztán bent a ködtől és majd megfulladtam, de remélem, végül én voltam az egyetlen túlélő a szobában. Kiszellőztettem, és próbaképpen ma bent alszom.

Ja, csak hogy lássátok, hogy mindenben fel tudok fedezni pozitívumot is: rájöttem, annak ellenére, hogy kissé kényelmetlen, hogy a wc kagylót olyan közel rakták a mosdókagylóhoz, hogy nem lehet elférni tőle, ha előre nézve próbálja az ember ügyeit intézni, viszont egy esetleges fosós-hányós vírus elkapása esetén egyedül, és lavór nélkül is teljesen biztonságosan és higiénikusan túl lehet lenni a betegség legnehezebb fázisán: