Ferihegyen a váróban rosszul írták ki a monitorokra és információs táblákra, melyik kapuról indul a gép. Már el kellett volna kezdeni a beszállást, mikor odajött a pultnál álló dekoratív szőke hölgyhöz egy kolléga és mondta neki, hogy nem innen indul a gép Frankfurtba, de valami miatt nem tudják kiírni helyesen. A szöszi válasza: "Jóhogy szósz, má' nemtuttam mivan, csak várok itt!". Aztán bemondták a hangosba is a hírt, magyarul és magyar angolsággal. Persze nem mindenki értette, úgyhogy volt némi kavarodás. A következő negyed órában, miközben a beszállásra váró sorban ácsorogtam, még 2 cserét mondtak be (pl, ha jól emlékszem megcserélték a Koppenhágába és a Chisinauba induló gépek kapuit. Szép meglepetés lenne egy ilyen cserét nem észrevenni...). Végül minimális késéssel felszálltunk, de mivel a frankfurti szürke reptéren amúgyis 4 órát kellett várnom, ez nem nagyon izgatott. Frankfurtban elvoltam doksik olvasgatásával, szerencsére az új laptop akksija nagyon jól bírja.
Eztán jött a leghúzósabb rész, a Szingapúrig tartó 12 órás etap. Sajnos a gép fullon volt, így mellettem is ültek. Egy idős ausztrál házaspárt sikerült kifognom, akik szerencsére csendben és fegyelmezetten végigülték az utat. Az előttem ülő nagydarab lány viszont szívfájdalom nélkül teljesen hátradöntötte az ülését, így az alapban is nagyon szűkös helyem is megszűnt létezni. Nem is értem, hogy lehet ilyen közelre tenni az üléseket egy ilyen hosszú úton. Olyasmi ez, mintha bepakolnánk egy négyszemélyes családot egy kispolszkiba, csomagok a tetőre és irány a bolgár tengerpart. Ráadásul nekem a bal hátsó ülés jut, a sofőr mögött, aki szeret lazán, félig fekve vezetni úgy, hogy alig éri el a kormányt. A térdem az előttem lévő ülésbe mélyedve 12 órán át. Közben durván nyomatják a légkondit, a levegő olyan száraz, hogy cserepesedik mindened. Persze még mindig jobb, mintha nem menne, elég egzotikus illat lenne a végére, 500 összezárt embertársunk különböző kipárolgásainak következtében. Vacsora után megnéztem a Kick Ass (Ha/ver) c. filmet (már láttam korábban is, vicces :) ), aztán próbáltam aludni. Azt hiszem, egyszer sikerült is beájulni kb fél órára, de nem vagyok teljesen biztos ebben. Szingapúrban sajnos csak 45 perc volt a következő becsekkolásig, addig kimentem a teraszra némi trópusi levegőt szívni, aztán vissza a gépbe még 8 órára. Felszállás után kb egy órával, egyszercsak lekapcsolták a videót és bemondták, hogy van némi problémájuk, ha van orvos a fedélzeten, jelentkezzen a személyzetnél. Szép. Átfutott az agyamon, hogy ha valaki nagyon rossz bőrben van, akkor le kell szállnunk a következő alkalmas reptéren, vagy visszafordulni Szingapúrba. Szerencsére végül nem történt semmi, mentünk tovább. Kis késéssel, reggel fél 7 körül szálltunk le Sydneyben. Az útlevél és vízumvizsgálatnál egy német nő állt előttem, aki -állítólag- 3 napra érkezett. A "határőr" elkezdte faggatni: hány óra az út Németországból? Az oda-vissza 40... Megéri 3 itt tötött napért ennyit utazni? A nő csak a vállát vonogatta. Mit csinál otthon? Dolgozik? Nem... (Rossz válasz...) Miért jött ide? Csak úgy... Nem kapta meg a pecsétet, hanem átirányították egy másféle egyenruhás tiszthez, aki tovább kérdezősködött. Szóval vártam én is a keresztkérdéseket. A nő megnézte az útlevelemet, közben észrevettem, hogy a kitűzője szerint Anikónak hívják... Ő meg észrevette, hogy észrevettem, rámmosolygott, beütötte a pecsétet és összesen annyit mondott (magyarul), hogy "Köszönöm!", és bent is voltam az országban.
Miután begyűjtöttem a bőröndöt, kimentem és realizáltam, hogy esik az eső, és mivel csak 2 után lehet elfoglalni a szállást, van még 7 órám, amit el kellene ütni valahogy. Végül megvártam, míg eláll az eső, és 9 körül elindultam a hostelhez. Bevonatoztam a városba és elsétáltam a címre. Kb 15 perc sétára van a központi pályaudvartól, de ez 2 nap nemalvás és utazás után, nagy bőrönddel, hátizsákkal és laptoptáskával felmálházva egész kihívónak tűnt. Azt gondoltam, hogy ha már egyszer a pályaudvarról nevezik el, akkor közel van hozzá, és nem egy Nyugati-Blaha távolságot kell lenyomni. Kívülről nem néz ki rosszul az épület:
De a szobán azért erősen látszik, hogy ez nem a Hilton:
Viszont legalább üres volt, nem kellett délutánig várni rá.
A környék egyes részei sem épp képeslapra illőek:
De azért az utcából látszik a központ, be lehet sétálni:
És vannak szép dolgok a közelben is:
:-)
Nem sokáig maradok itt, indulás előtt egy nappal sikerült lefixálni egy szobát egy kb 10 szobás házban a Neutral Bay nevű városrészben. Holnap költözök is, ezért ki sem pakoltam a bőröndöt. Az ingeknek már úgyis mindegy... Remélem, normálisan néz ki a hely, mert 1 hónapot biztosan ott kell laknom, amíg ki nem derül, hogy húzhatok haza vagy maradok és keresek egy albérletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése